2017. augusztus 27., vasárnap

a fiú vérfoltos pizsamában


múzsám, kain.
tulajdonképpen fogalmam sincs, mit is művelek éppen az életemmel, de jól esett kihányni magamból a gondolataim (huheha). {hangulatfestő muzsika}


i. dolgok, miket megtanult
_ szörnyek nincsenek az ágy alatt; szörnyek benne vannak. éles mosolyuk, a tekintetükben csillogó vágy és visszhangzó suttogásuk, ne félj ne félj ne félj ne ne ne
nem valami beszédesek. szuszogásuktól kong agyában a végtelen üresség, ahogy nesztelenül vonulnak keresztül a semmin. sötét van, mindig sötét van; a nappali faláról lekopott az ég kékje, édesanyja orráról a pír örök feketeségbe váltott át
nem ragyognak a csillagok, sem a hold; a halál vibrál csupán az alagút végén, lágyan titkokat mormogva; mortu e bonu dha aund'e.
apró ördögök lapulnak a sötétben.
_ semmi sem állandó. ez tény volt, kavics a cipőjében, elfogadhatatlan és rendkívül zavaró; főképp, hogy nem tudott megszabadulni tőle, akár egy darabka kőtől. az átmenetiség múlhatatlanul mellette volt - kihűlt, tenyerét simogató ujjak és elcsépelt ígéretek, mint a veled maradok vagy a minden rendben lesz. nem, nem maradt vele. nem, semmi sem lesz rendben
sohasem
_ a sírás nem old meg semmit. ezt az anyja mondta, s orcáját vörösre marták sós könnyei.
sokáig ültek aznap este a házuk előtti járdaszegélyen, nem törődve az élettel; dideregtek talán, de véget nem érő szomorúságuk melegen tartotta őket.
két halott lélek barchobázott egy utcai lámpa suta fátylába bugyolálva.
_ fogat kell mosni reggel, délben és este, minden étkezés után. jó alaposan. ügyes vagy, dicsérte meg az anyja, és biztosan mosolygott, keserűen, nyelvén alkohollal vegyült fájdalommal.
ő mindig megcsinálta, amit kértek tőle. nem volt (már) mit vesztenie. ha az ember meghalhat bármelyik pillanatban, nincs mitől félnie többé.
_ minden lány szép, még ha nem is látja őket. ezt is az anyja mondta, ő pedig meg volt arról győződve, hogy anyja a legszebb minden lány közül.
minervát nehezére esett elképzelni; vanília illat, vattacukorfelhő haj, kiélezett késekként hátába döfődő tekintet, pamutpulcsi, horzsolás a térdeken, sárszagú bakancs, cserepes, elliott smitht dúdoló ajkak (i know you'd rather see me gone, than to see me the way that i am, but i am in the life anyway); arc nélküli angyal volt, különös jelenés. szerette őt.
_ NEM VAGYOK JÓL

ii. dolgok, miket még meg kell tanulnia
_ a halál a barátunk. nem a legjobb, persze.
nem szerette; nem hitt benne. nem értette.
döglött galamb az út szélén, ponyvaregények, melyeket már senki sem olvas, színészek, akik megöregedtek, megrohadt banán, bátyja a földben, egyediség és ígéretek - halott dolgok.
hinni akart, érteni.
_ a sötétség örök. minden reggel pislog, sokat; fekete fekete fekete
hiányzik neki a fű zöldje, a naplementében fürdőző tenger narancssárgája, anyja szemének mogyoróbarnája, connie gumicsizmájának kadmiumsárgája
(színek??? értelmét vesztett fogalom)
_ az úgynevezett normális emberek semmit sem értenek. beskatulyáznak, felcímkéznek, mindenféle jelzőkkel illetnek, és semmit sem értenek.
azt mondják, őrült. az anyja sokat sírt emiatt, ő pedig - természetesen - nem szerette, ha az anyja miatta bőg (alkohol és cigaretta aromája elegyedik a levegőben, olyan nagyon fullasztó). te nem vagy normális
mindig ezt mondják, és biztos furcsa grimaszba rándul a szájuk. sokat képzelgett.
_ a kés gyerek kezébe nem való. a villa sem; van erről egy mondóka, vagy mi.
vér vér vér az orrából a könyökéről az álláról a füléből mindenhonnan
az a jellegzetes fémes íz a szájában; az otthon kellemes melege.
_ SOHA NEM LESZEK JÓL

iii. dolgok, melyek rímelnek az otthonra
_ minerva ölelése. ahogy hullámos fürtjei (mályvaszínűek, ezt mondta, meg vannak korallszín tincsek is; biztos rettenet szép) csiklandozzák hideg arcát és elfojtott nevetése végigfut a gerincén
van egy (1) barátja. néha - ha csak másodpercekig is, de - hitt a boldogságban.
néha.
_ isaac félszeg csókjai. mintha szellő simítaná agyonrágcsált ajkait; a fiút körüllengő félelemmel viaskodó magabiztosság csípte a bőrét, mégis
őszinte mosoly lakta orcáját, valahányszor csak magán érezte a másik tekintetét. kettő (2) barátja volt.
szigorúan múlt időben.
_ játszótér a házuktól két saroknyira. de amúgy nem szeretett kimenni.
_ az anyja bruschettája; de enni sem szeretett, persze.
_ igazából az otthon szónak sincsen már semmi értelme. el vagyunk veszve mindannyian.

iv. dolgok, melyek emlékeztetnek
_ az ébredés utáni kótyagos öt perc, mikor lábait lógatva mered a semmibe, és lelkében törhetetlen nyugalom honol. a pillanat, melyben egyszerre él és hol az ember, arcát a friss tavaszi szellő simogatja, és hirtelen elhiszi, hogy lehet szebb az élet.
_ a vihar előtti csend. a fürtjeit összekócoló, rakoncátlan, síró szél, a fák lombjai közé telepedő nyers fájdalom illata; minden csak ő.
_ majd maga a vihar, a féktelen tombolás, árva gyermek üvöltése; ahogy vékony ujjaikat összefonják, válluk egymásénak feszül, s kórusban ordítják, GIMME SOME SKIN, MY FRIEND
_ tulajdonképpen akárhányszor elhagyta a lakást, mindig rá emlékezett.
_ és a gyomrában kavargó, végtelen düh; hogy nem tehet semmit, mivel megmenthetné; hogy ennyi meg annyi gusztustalan, magát emberi lénynek tituláló féreg vetette meg lábát a földön, ő maga pedig egy közülük
és semmit sem tehet
néha egy kicsivel jobban gyűlölte az univerzumot, mint általánosságban szokta; bár mostanság túlságosan fáradt az ilyesmikhez.
_ virágok és a föld eső után és a magas cé a zongorán és a nála maradt pulóver, amit azóta sem engedett kimosatni és a pisztácia fagylalt és mrs kepler és a heg a térdén és a kicsit sem vicces ruszkis viccek és az a bugyuta sorozat földönkívüliekről (minerva is odáig volt érte) és
az érzés, hogy valaki szereti
ámbátor ez nem valami gyakori
_ (élő személy? tárgy? fogalom?) sosem fogod kitalálni, mire (/kire???) gondoltam

v. dolgok
_ nem tudja, milyen színű a szeme. kék, mint a kora reggeli ég; kék, mint a legtisztább óceán; kék, mint édesanyja gyűrött ingei, melyekben dolgozni jár; kék, akár a kvarckő vagy az akvamarin.
vattacukor, szitáló eső, tengerpart nafplióban, keserűen édes, puha; megtanult színek nélkül élni.
_ az utca embere néha jobb társaság, mint a vele egykorúak. john, professzionális hajléktalan és zsebtolvaj, emigrált katona; olcsó cigarettái mellett harminc perc alatt jobban megtisztult az ember, mint három órányi gyónás közben. vonnegut és bukowski, a füst rakoncátlan tánca megdermedt füle körül, némaságba tekeredett, elnyújtott percek az újszülött hajnal peremén.
john jó ember volt.
_ állandóan a közutálatnak örvendő, piszkos sárga széldzsekijében feszített; szerette, ha az ég vele együtt zokogja el világokat megrengető bánatát.
_ minerva egy angyal. igazi, komolyan.
_ a terápiás csoportban senki sem képes megjegyezni a nevét; calnak hívják, ami egy kicsit frusztráló.
_  i am sick, not stupid
_ datolya
_ az anyja pókemberes ragtapaszokat vesz neki, meg mindenféle idióta rajzfilm figurákkal díszítetteket; olvasás közben sokszor sérti fel az ujjbegyeit - braille könyvek, ja. sosem tudja, hogyan képzelje el peter parkert; a srác fura piros pizsamában? óh.
_ rengeteg gyógyszert szed, és folyton vérzik az orra. baj van az agyával, mondta a doktorbácsi, aki mindig megkínálta cukorkával - almás vagy epres? sosem fogadta el.
_ IGAZÁBÓL CSAK JÓL SZERETNÉK LENNI

2 megjegyzés:

  1. jesus come back to read this and now he shuffers
    oh dam bro az írásaid nyomják belém azt a maradék életerőt és veszik is el

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ((i actually have jesus as my son lmfao))
      azért maradj még velünk, testvér ᕙ(@°▽°@)ᕗ

      Törlés

© Agata | WS
x x