nihil pillanatkép

kylux balett au, impresszió fic. 

hideg szellő és szilvás tea mellé; rövidke semmittevés, meg {ez} a zene.

  Az arcát nézi; lágyan leszorított pillák, orra tövében álmos szeplők milliói, homlokára tapadt, az éjjeli fényekben egészen csipkebogyó vörösnek rémlő tincsek. Nyaka sápadt derengésében legördülő, csillogó izzadtságcseppek, vonallá préselt ajkai fakósága, kacagó sziluettje a parketten.

  Fenséges.

  Ben továbbra is mozdulatlanul ül a tükrök tövében, s nyújtógyakorlatokkal próbálja visszacibálni magát az itt és mostba. Elnapolt siker.

  Tekintete egy grand jetébe fagy, feje ürességét a zongoránál ülő lány - szép, szőke démon - ujjainak vijjogó suttogása tölti meg; Daphnisz és Chloé, valami furcsa, kellemes bizsergés a mellkasában, a bőrét perzselő légnyomás. Mikor ő táncol, háborús katonák esnek el, csillagok robbannak fel, s válnak lelkeket elnyelő fekete lyukakká; Ben torka kiszárad, tagjai elgémberednek, nem tudja nem szeretni.
  A fiú egy pas de bourrée-val vet véget a sorozatnak; tenyerek lelkes csattogása kavarja fel a terem levegőjét, melyet a madame egyetlen intése azonnal elcsitít. A nő vérvörös alakja súlytalannak tetszik, amint "édes gyermekéhez" libben, csontos kezét annak pírban úszó vállára helyezi, s szenvtelen imádattal köszöni meg, hogy egyáltalán a világra jött.
  Hasonlóan.
  Ben sosem tudja, miként szólítsa; Armitage, ezt meglehetősen hosszúnak találtatta, azonban készülhet a halálra, ha bármiféle becenévvel hozakodik elő. Szóval Hux; a narancsszín angyal megmaradt Huxnak.
  Mellette kuporog a padon az öltözőben, felhúzott lábait átkarolja, állát térdein nyugtatja, s figyel, egészen mereven. Hux pedig egypár kósza szekundum erejéig szemöldökét ráncolva fűzi össze tekintetét az övével, majd újra elmélyed nadrágja lecibálásában. Mély némaság lebeg közöttük, sosem felejtjük el éjszakák keserédes illata, csokorba gyűjtött ki-nem-mondott szavak.
  A többiek lassan elszublimálnak; csak ők ketten, síri csendben, társas magányukban térdig állva merednek egymásra a félhomályban. Hux hallja a fiú nehéz lélegzetvételeit, fagyott vonásai enyhülni látszanak; szemei lágy, zöld vibrálásában apró, karamellszín foltok táncolnak.
  Ben szereti, ha finom, forró bőrük közt súrlódás lép fel; szeretkezés közben összefont ujjaik, tenyerek simítása háta görbületén, ajkak nyomai az állán.
  Közel hozzád, így lépnek ki a hűvösbe, diszkréten oldódva fel egymásban. Hux szája sarkát füstölgő csikk díszíti - Ben rühelli -, orcája rózsás kertjén nászát járja egy utcai lámpa haldokló fénye. Testén suta borzongás formájában kerekedik felül a küszöbön toporgó november.
  Ben grimaszol, öt lépés után torkát köszörülve máris kezdene bele jól ismert, tükör előtt begyakorolt, a dohányzás káros, egészségtelen szenvedély című hegyi beszédébe; Hux arcán mosoly villan, kesernyés illatot lehel a fiú ajkaira; Ben füle hegyén előbukik a vereslő "ellenszenv", miközben hagyja magából a lelket is kicsókoltatni.
   – Pöcsfe-ej.
   – Te magad – Huxnak eperíze van – képzel egészségtelen – és nyelve hegyén cigarettát érezni –, káros szenvedélyt.
  Már nem fáznak.